2019

Tudtam, hogy szeretem Őt.

És tudtam hogy vágyom Rá.

De mikor jön már?

És akkor eljött egy éjszaka...kissé kábultan, ámultan.

Mai napig emlékszem erre az éjre.
És lehet, a szomszédaink közül is néhányan...

Történt ugyanis, hogy egy egész napig tartó, ivással is járó családi esemény után megérkeztünk haza, akkor kb 15 hónapos kislányunk pedig villámgyorsan álomba zuhant. Én nem voltam ittas, mert kislányunk anyatejjel is táplálkozott még és nem tettem kivételt.

Viszont megérkezve haza, a férjemmel...akiben amikor ivott, azt láttam, akit láttam benne, amikor beleszerettem. És ami egyre eltűnt belőle, ahogy nőtt a felelősség rajtunk.

Mégis eljutottunk addig az éjszakáig, ahol én ismét Őt láttam Benne. És készségesen vágyakozni kezdtem rá. És ez a vágy partnerre talált és kölcsönösségre.

És azon az éjjelen...egy tetőtéri szobában, ahol a függöny, mint olyan még nem volt jelen, ellenben egy hatalmas ablakkal, amivel szemben a házunk tükörképe szerint megépült házban egy másik család igen...és a villany...reggel tudatosult bennünk, hogy végig égett is és így teljes betekintést engedett ránk.

Másnap nagyot nevettünk figyelmetlenségünkön és féktelenségünkön, közben végre azt éreztem, ez az, ez egy nem rossz kezdet.

Pár nappal később úgy éreztem, ha ebből nem fogant gyermek, akkor kár is várni, hogy bármi legyen. Felkeltem reggel és azt éreztem, ma lesz a nap. Volt egy teszt, de elbénáztam, azonban pozitívnak tűnt ezzel együtt inkább, mint negatívnak.

Nem volt otthon több.
Magamra kötöttem hát hordozóban Lánykám és azonnal útnak indultam. Ha jön egy busz, jön, ha nem, akkor nem és lesétálom az utat a drogériáig, mind a 4-5 km-t. Odafele sétáltam, visszafele elkaptam egy buszt pont. És így megcsináltam még egy tesztet. Pozitív lett. És még egyet. Az is pozitív lett. És majd kicsattantam az örömtől.

Ennél a várandósságnál voltak apróbb vérzések és így kicsit aggodalmasabban kezdődött. De már sokkal tudatosabban és tapasztaltabban. Így nem volt sok az új dolgok miatt aggódni.

Na meg...aggodalom...már tudtam, mit veszíthetek, ha veszteség ér.

De nem ért. Nem itt. Nem akkor.

És ez évben, a kiírás másnapján villámsebességgel megérkezett közénk kisfiúnk.

Ismét Anya lettem.

Azt éreztem, ezúttal tudom, nagyjából mire vállalkoztam.

De gyönyörű volt ez az év is!

Megosztom azt is, hogy amikor megszületett, bár pillanatok alatt történt és nem is emlékszem semmilyen fájdalomra, arra igen, hogy ahogy szokott lenni, volt bennem legbelül egy kérdés, hogy az összeolvadós szerelmes anyaságom után egy következő csöppséget hogy fogad vajon a szívem? Lehet ugyanolyan mélyen és összeolvadósan, szerelmesen szeretni két gyermeket?

Időt töltöttem azzal, hogy gyönyörködjek Benne.
A mosolyában.
Ahogy levegőt vesz.
Benne.
Létezésében!

És többé nem volt kétségem.

Várandósságom alatt olyan vitálisnak éreztem magam, mint soha.
A szülés könnyed volt és gyors, nem győztem lelkileg utolérni a folyamatokat.
A családbővülés pedig, amint másnap megérkeztünk haza, lágy, gyönyörű módon haladt.

Nem tudom, meg merjem-e nevezni, hogy talán ez az időszak melengette legjobban a szívemet. A születés utáni egy év.

Mindenesetre hálás vagyok.

Anyai szívemnek.
Gyermekemnek.
Az életnek.
És ennek a megélésnek.

hogy fogantatásod óta szívem
még több arannyal fényezve ragyog.
Puhán, szívmelengetőn, s vadon.

Amit azóta szüntelen érzek:
valódi, hogy egy testben egy szív kettőért dobbanjon!

Örülök, hogy itt vagy!

Szeretettel,
Föld nélküli lány